Amikor az Isten szívem teremtette,
legbelső zugában mélyen elrejtette
a saját vágyát, mit rólam megálmodott,
s megtalálni nekem feladatul adott.
Az életutamon ontja a kegyelmét,
folytonosan rajtam tartja a figyelmét.
Mi velem történik, semmi sem véletlen,
lépteim vezérli a földi életben.
Minden eseményben maga felé terel,
hétköznapok által irányít és nevel.
Kitartó hűséggel szüntelen alakít,
tapasztalatokkal érlel és gazdagít.
Gyöngéden átölel meleg szeretettel,
nehézségek közben ellát türelemmel.
Azt szeretné, legyek mindig nagyon boldog,
ezért állandóan a tenyerén hordoz.
Soha el ne vesszek, gondoskodott rólam,
elküldte Szent Fiát, utam Vele rójam.
Ki kezemet fogva eláraszt malaszttal,
önmagával táplál, utamon marasztal.
Kaptam az Atyától szabad akaratot,
útelágazásnál magam választhatok.
Sohasem kényszerít, nekem kell meglelni,
mely úton szeretnék Őhozzá elmenni.
Felé visz mindegyik, ám a legrövidebb
kerülő utaknál sokkalta nehezebb.
A szívem azt súgja, rövidet válasszam,
nehézségeimet Jézusnak átadjam.
Keresztül kell mennem száraz sivatagon,
együtt nekivágunk, kezét megragadom.
Szenvedések jönnek, fájdalmak gyötörnek,
gondok megkínoznak, bánatok letörnek.
Karjaiba emel, Szent Szívéhez tapaszt,
így a könnyeimből szép szivárványt fakaszt.
Maga mellől engem soha el nem ereszt,
segít cipekedni, ha nehéz a kereszt.
Az Ő jelenléte adja kitartásom,
mellette rájöttem, az a hivatásom,
Istent a szívemből soha ki ne vessem,
akaratát mindig Ővele keressem.
Amit felismerek, próbáljam megtenni,
semmilyen akadály ne tudjon letörni.
Nagyvilág hívása akárhogy csábítson,
mit Isten kér tőlem, csakis az számítson.
Jézus kezét fogva lehetetlen nincsen,
az Ő társasága a legnagyobb kincsem.
Megsegít utamon, az legyen belőlem,
mit kezdetkor Isten álmodott felőlem.
Életem Őneki ilyen módon adjam,
s önmagam teljesen megtaláljam abban.
Dicsőségére én így szeretnék lenni,
mindeközben lelkem legjavára tenni.
Forrás: Remény Közössége
